Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mi is az úton vagyunk

2009.10.09
Már régóta problémát jelent községünkben a gyalogosok és az autósok konfliktusa. Én személy szerint három gyermekes anyuka vagyok, van kisebb és nagyobb gyermekem is. Saját bőrömön tapasztalom mennyire égető ennek a problémának a megoldása. A gyerekeket nem merem kiengedni biciklizni, a kisebb gyermekemmel meg nem szívesen megyek sétálni. Miután még a babakocsik mellett is úgy mennek az autók el, mintha autópályán közlekednének - abba már bele sem merek gondolni hogyan mennek el a bicikliző, vagy sétáló gyerekek mellet. Már nem egy esetben fordult elő, hogy szóltam az autósoknak, vagy jeleztem, hogy lassítson, de még én voltam a hibás, hogy miért sétálok az út szélén…..! Amikor a többi anyukával beszélgetek szinte nincs olyan alkalom, hogy ez a téma ne merülne fel. Egyszer egy beszélgetés alkalmával, az egyik anyuka megkérdezte tőlem: mivel tudja, hogy tagja vagyok a polgárőrségnek, és a férjem pedig rendőr, nem tudnánk valamit kitalálni, hisz már aláírást is gyűjtöttek, és már a polgármesterhez is fordultak a problémával, de sajnos még semmi nem történt ez ügyben. Azt már hallottuk, hogy nincs rá pénz, és még türelem már dogoznak rajta. Sajnos a türelem a legkevesebb és a legritkább ebben a helyzetben, hiszen senki nem szeretné, hogy valami baleset tőrténjen. Ekkor jött az ötlet, hogy hogyan hívjuk fel az emberek figyelmét a problémára.
A nagykozári polgárőrség tagjai azonnal az ügy mellé álltak és sikerült bevonni az ovisokat és a Rendőrséget is. Felkértük az óvodásokat, hogy rajzoljanak közlekedéssel kapcsolatos rajzokat. Gyönyörű művek születtek. Majd megkerestük Dr Csényi Attilát a Rendőrségtől, aki minden további nélkül támogatott minket és rendőröket küldött, akik biztosították számunkra a törvényes kereteket. Így a gyerekek, rendőrök és polgárőrök összefogásában létrejött a projekt amit a gyerekeink ihlettek, MI IS AZ ÚTON VAGYUNK. Az az autós aki a megengedett sebességgel hajtott a községünkbe az kapott egy gyönyörű gyerekrajzot. Aki viszont nem, azt citrommal bírságoltuk, felhívtuk mindenkinek a figyelmét arra a tényre, hogy községünkben 40 km/h a megengedett sebesség. Természetesen ennyivel nem volt vége, hiszen az ellenőrző pontokat elhagyva az autósok még egyszer szembesültek a 40 km/h-s korlátozással, hiszen az utak szélén gyerekek és polgárőrök figyelmeztettek a rend betartására. Ezzel az akcióval nem a bírságolás, mind inkább a figyelemfelhívás volt a célunk. Bár a közeljövőben célunk egy traffipax kitelepítése is, mert sajnálatos módon sok citrom talált gazdára, de szerencsére a rajzokból sem maradt sok.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani a község azon lakóinak, akik eddig is betartották mind a sebességkorlátozást, mind a többi szabályt, amik a biztonságunkat hivatottak megvédeni. Köszönetet mondok azoknak, akik eddig kevésbé vették figyelembe, hogy Mi Is az Úton Vagyunk de bízom benne, hogy ezt a jövőben szem előtt fogják tartani. Végül, de nem utolsó sorban köszönetet mondanék a Nagykozári Polgárőrségnek, Nagykozári Óvoda vezetőségének-gyermekeinek, a Rendőrség részéről Dr. Csényi Attila r. alezredesnek a Gyárvárosi Rendőrőrs parancsnok helyettesének, Tóth I. László r. törzszászlós valamint Farkas Csaba r. törzsőrmester körzeti megbízottaknak, Czink Norbert r. századosnak, Lehoczki Álmosnak, Tuczai Rikának, Tuczai Dánielnek és mindazoknak, akik támogatták az ügyünket.
 
 
Tuczainé Csapó Tünde
 

 

 

A cikkel kapcsolatos véleményüket, hozzászólásaikat kérem osszák meg velünk fórumunkon